Nem túl régi
történelem, - jó páran emlékszünk még rá- az emberek egymást segítő közösségekben éltek. Az ilyen
közösségek alapja az egymásra utaltság volt. A nagycsalád, a szomszédság
összefogásával nagy dolgok születtek. Felépült a ház, elkészültek a kampány
munkák…Jó ízű együttlétek közepette megbeszélték örömüket, bánatukat,
küzdelmes életüket. Tudtak egymásról és figyeltek egymásra. Cserélgették a
termékeiket. Az iparos elfogadta fizetségül az élelmet, a gazdálkodó az
iparcikkeket.
Aztán bezárkóztak,
kerítéseket építettek, az ablakokat függönyökkel zárták el, nagy falakat
építettek maguk köré. Jött az úgynevezett jóléti társadalom, leértékelődött az
önfenntartás. Fejlett kereskedelem, pénz, multik, árú dömping.
Elértéktelenedtek a termékeik, a termelőből vásárlóvá vált.
Napjaink nehéz
gazdasági körülményei közepette- utópia arra gondolni, hogy megoldás lehetne
egy kis visszarendeződés? Lehetne könnyebb, ha segítenénk egymást?
Gyakran gondolok arra, hogy milyen szép is lenne, ha tenné mindenki, azt, amihez ért és kicserélnénk a termékeinket és ezzel állnánk össze eggyé.
A szőlőben termelt zöldségekre már előre vannak jelentkezők, többen is kérték, hogy a feleslegre vevők lennének. Persze az én kertem még kísérleti stádiumban van, de ezzel elindult itt egy folyamat azon túl, hogy tiszta táplálékhoz jutok. ( A spenótért már kaptam himalája sót:-)
Pénteki menü
reggeli: - limonádé, eper, kávé
ebéd: - hagymaleves, gordon bleu
vacsora: - spenót tükörtojással
Spenót
Hozzávalók:
1 kg spenót
2 gerezd fokhagyma
1 ek zsír
2 ek tökmagliszt - itt beszerezhető
1 doboz zabtejszín - itt beszerezhető
só, bors
Elkészítése:
A spenótot bő vízben átmosom, kevés vízzel megpárolom és a vízzel együtt összeturmixolom. A zsíron megfuttatom a tökmaglisztet, az apróra felvágott fokhagymát és felengedem a zabtejszínnel. Hozzákeverem a spenótkrémet, sózom, borsozom és összeforralom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése