Ahogy az alábbi irományból kiderül, karácsony és szilveszter között csak disznóhúst ajánlott enni. A tegnap főzött palócgulyás ennek megfelelően a szokásos marhahús helyett dinóból készült.
Hozzávalók:
50 dkg sertéscomb
50 dkg zöldbab
1 nagy fej hagyma
50 dkg vegyes leveszöldség
1 csokor friss kapor
1 dl kókusztej
1 ek zsír
só, pirospaprika, kömény, babérlevél
Elkészítése:
A hagymát a zsíron megdinsztelem, hozzáadom a felkockázott húst. Pár percig, a hús kifehéredéséig párolom, majd megszórom a pirospaprikával, felöntöm annyi vízzel, hogy éppen ellepje és főzőm, míg a hús félig megpuhul. Ekkor hozzáadom a felaprított zöldségeket, a zöldbabot és a fűszereket. Készre főzöm, megszórom a kaporral és hozzákeverem a kókusztejet.
A nagykarácsony és kiskarácsony,
vagyis karácsonytól - az újév közötti napok voltak mindig a legalkalmasabbak a rokoni,
baráti találkozókra, látogatásokra.
Ezeken a kellemes téli napokon, estéken alkalom volt beszélgetni, szórakozni,
ünnepelni, kisebb-nagyobb mulatságot, táncos összejövetelt rendezni.
A régi népszokások, jóslások, jövendölések nagy része is ezekhez a napokhoz kötődik,
Ádám és Éva naptól - egészen újévig.
De mondhatnánk az egész adventi időszakot átjárja a misztikum varázslatos légköre,
amely a karácsony éjjelét a néphit, titokzatossággal ruházott fel.
Ekkor végezték a legtöbb szerelmi varázslatot, vagy boszorkányos praktikákhoz folyamodtak.
A két ünnep közötti névnapok mindegyike jelent, vagy jelez valamit.
Így az István – napon ha süt a nap, akkor a következő évben szegénység,
drágaság várható, de ha borult van és a fák deressek, zuzmarássak,
akkor bőven terem dió és gyümölcs is sok lehet.
Ha a János-napján borús az idő, akkor a jövő évben jó bortermés várható.
December 28. án „Aprószentek” napja van.
Ez az ünnepecske a gyermekeké.
A bibliai történet szerint, Heródes által legyilkoltatott kisdedek és gyermekek emlékünnepe.
Ezen a napon az apáknak korán reggel, mikor még a gyermekek az ágyacskájukban vannak, vékony vesszőcskével, vagy az apa által készített gyenge fűzfakorbáccsal meg kellet vesszőzni ütögetni a kis gyermeket, hogy jók legyenek frissek és egészségesek az egész életükben mindig.
A nagyobb fiúcskák és legénykék az ismerős lányos házakhoz kéretőztek be „aprószenteki korbácsulásra”.
„Dicsértessék! Szabad-e korbácsuni?!”
Soha nem tagadták meg a házigazdák.
A ház asszonya, meg egyenesen invitálta őket.
Mert nagy hibát követett el az aki elutasította a jókívánságokat hozó kántáló legénykéket.
Azt bizony, még meg is szólták, mert az ilyet zsugorinak tartották,
hogy sajnálja a leány gyerekeitől azt a kis áldásos jókívánságot.
Majd a korbácsulók, legénykék apró ütögetéssel végigverték a kicsinyeket még a fiúcskákat is,
a kislányokat, nagylányokat és az asszonyoknak is.
Közben kántálva előadták az ilyenkor szokásos mondókát:
- ezt lehetet mondani a ház minden „fehérnépének”
„Friss légy, jó légy, engedelmes légy!
Ha lenek küldenek, főnek menj!
Ha főnek küldenek, lenek menj!
Ha vízért küldenek, borért menj!
Ha borért küldenek, vízért menj!”
„Friss légy, jó légy, ügyes légy!
Szorgalmatos légy mint a méhecske!
Erős légy, - egészséges légy!
Rontás ne fogjon rajtad sosem!
Kelések, fekélyek, messze elkerüljenek!”
Ez volt az általános mondóka,
de ha lánykák is voltak a házban, akkor míg a
jókívánságokat kedveskedve kibővítették:
„Friss légy jó légy, egészséges légy!
Fürge gyíkocska légy,
Harmatos rózsa légy!
Szűzi szép liliom légy!
Illatos rezeda légy!
Mindig-mindig kellemetes légy!
Szemmel verést ne ártson neked!
Friss légy, jó légy egészséges légy!”
A lánykáknak ilyenkor szép színes selyem szalagot kellett a fűzfa korbácsra kötni.
A jókívánságokat illett ajándékkal meghálálni, apró süteménnyel, pogácsával, almával, dióval,
a kisebb fiuknak, némi kis apró pénzt kaphattak.
A nagyobb fiúknak kolbász, tojást és szalonnát is adhattak, de nekik is járt a sütemény,
a dió és a gyümölcs is, no meg egy kis pénz mag is.
Ha legények voltak már azokat jó féle borral is megkínálhatták, vagy akár egy üveg bort is kaphattak.
A korbácsolás után a fiuk és a legények összegyűltek és csöndes mulatság közben elfogyasztották az ajándékokat, és mutogatták egymásnak a szalagokat, hogy ki kapott többet.
Mert ha egy leánynak tetszett a fiú, akkor akár három szalagot is adhatott.
De egyet mindenképen illet adni.
Ez a nap még arra is jó volt, hogy a csendes mulatozás mellett
meg lehetet beszélni a szilveszteri mulatságot is,
hogy-hogyan legyen,- és kikkel és kinél jönnének össze.
Az Aprószentek napja tiltó nap volt, az asszonyoknak lányoknak.
Mert ezen a napon:
Tilos volt dolgozni, varrni, meg pláne,
mert aki ezen a napon vart annak minden tűöltés egy pattanást jelenthetett,
és a tyúkok fenekét sem szabadott bevarrni, mert akkor nem tojnak eleget.
Ó istenem! még nagy mosást sem szabadott végezni!
A férfi népnek ilyenkor kellett az asszonyokat ellátni minden jóval, kényeztetni őket,
hogy jövőre az élet kényeztessen mindenkit, és kellemes legyen az egész családnak.
Az asszonyok ilyenkor valakinél összegyűltek egy kis beszélgetésre, pletykára,
mert ez a nap is asszony nap volt.
Nevezték ezt henye napnak is, mert, hogy az asszonyok henyélhettek.
Még főzni sem kellet, mert még mindig lehetett az ünnepi maradékokat elfogyasztani…
/ Hej! De szép idők is lehettek ezek! Ma melyik asszony engedhetné meg magának azt, hogy csak henyéljen?
Szilveszter napja december 31.
A következő ilyen nap a Szilveszter, amelyhez igen sok hiedelem kötődik.
A lányok pedig elkezdték a készülődést a szilveszterre.
Össze kellett szedni a jövendöléshez a kellékeket.
Mert ez nagyon izgalmas és szórakoztató szokott lenni.
Régebben faluhelyen nem mindig volt lehetőség arra, hogy nagy bálokat rendezzenek.
Inkább házaknál gyűltek össze szórakozni, mulatni, és nem is lehetett volna jövendölést játszani,
pedig ez az egyik legfontosabb volt ezen a napon
Ilyen volt az ólom öntés, a csupor borogatás, a tollas pogácsa sütés, a gombóc főzés,
de még jó néhány játékos ötlet amelyre készülni lehetett.
Érdekességnek a „csupor borogatást” említeném.
Hét csuprot kellett leborítani, amelyek alá a következő dogokat kellett tenni:
Fésűt, gyűrűt, kenyeret, sót, babot, bicskát, olvasót.
Mindig egy független személy kellet, hogy a tárgyakat a csuprok alá helyezze,
aki akkor nem vett részt a játékban.
Először mindig a lányoknak kellett a csuprok közül választani egyet,
de három alkalommal. Mindig vissza helyezték kiválasztott tárgyat, de nem tudhatta senki,
hogy hogyan lett megkeverve…
A három választás után derült ki, hogy mit hoz a jövendő.
A fésű - sok gondot jelentet a jövőre nézve.
A gyűrű egy igaz szívű szeretőt, vagy férjet jelentett.
A kenyér - békés családi élete.
A só - jó egészséget,
A bicska, - viszályt, veszekedést.
A bab, vagy lencse - szerencsét - gazdagodás hozott.
Az olvasó - a lánynak pártában maradást, a fiúnak, további agglegénységet jelentett.
Mivel mindenkinek háromszor kellett csuprot választani
sokszor igen mulatságos vagy bosszantó dolgok jöttek ki.
Pl: ha valakinek kétszer is ki jött a gyűrű , és a fésűt találta meg
Akkor nagy gondja lehet majd a két szeretővel!!!
Ha pedig egyszer megtalálta a gyűrűt, és az olvasót ,
harmadiknak pedig a babot választotta.
Akkor szerencséje lesz, hogy az a parti mégsem jön össze, mert nem illenek egymáshoz.
Aki gyűrűs csuprot választotta még egy lány,
vagy legény nevet is válaszhatott magának az egyik kalapból,
hogy megtudja ki lesz a jövendőbelije.
Ebből bizony néha még kalamajka is származhatott,
de szórakozásnak igazán jó volt, mert jót lehetett mulatni rajta.
Aranyos játékok ezek, de a legtöbben hittek is benne.
A szórakozás persze evéssel- ívással is járt .
Ezt úgy oldották meg, hogy a lányok hozták az enni valót a fiuk pedig az innivalóról gondoskodtak.
Fontos!!! Szilveszterkor, és új év napján nem fogyasztunk csirkét, kacsát, libát és mindenféle szárnyast!!! mert a tyúkféle elkaparja, a szárnyasok pedig elrepítik a háztól a szerencsét
Egyszóval „disznóságot” kell fogyasztani!
Mert a disznó betúrja a házba a gazdagságot és a szerencsét.
Lehet disznóhúst: - malacpecsenyét, sült malacot
hurkát, kolbászt, enni savanyúsággal, friss kenyérrel,
Utána hájas tésztát, rétest, pogácsákat, süteményeket,
és egy-egy pohárkával lecsúsztatni közbe- közbe.
A szilveszteri mulatság a jó hangulatú vidám szórakozásról szól,
és nem a nagy és duhajkodó ivászatról!!!
Éjfélkor szeretettel köszöntjük egymást minden féle jó kívánságokkal.
Vigyázat!!! - ilyenkor még gondolatban se kívánjunk rosszat másnak,
mert ezek a misztikus pillanatok a rossz gondolatokat ellenünk fordíthatják,
és minden rossz vissza fordulhat ránk.
Éjfél után a gazda egy kis malacot hoz be a házba, piros szalaggal a nyakán, ilyenkor a
visító malacfarkát háromszor meg kell húzni,
de nem többször,
és lehet kívánni valamit,
de azt nem szabad elárulni, hogy mit is kívántunk,
csak azt kell mondani: - „Hozz nekünk szerencsét!.”
Aki a malacka farkát többször is meghúzza azt a malac megbünteti,
mert senki ne legyen tehetetlen a kívánságokkal.
Ilyenkor kell valamelyik vendégnek köszöntőt mondani
/ez a legények dolga volt/
A legegyszerűbb talán a legtöbbet mondta:
„ Adjon Isten egészséget!
Bort , búzát és békességet,
Gazdának és asszonyának
Az egész családjának,
Aprajának és nagyjának!”
Egy jól kántáló legény pedig elmondta az egész évre szóló jó kívánságokat.
„Adjon Isten minden jót
Ez új esztendőben.
Jobb időt, mint tavaly vót,
Ez új esztendőben.
Jó termést, bő aratást,
Ez új esztendőben.
Sok szerencsét, kövér erszényt
Ez új esztendőben.
Adjon isten eleget.
Jó tejellő tehenet, hízott marhát eleget.
Jó lovakat az istállóba,
Sok malacot az ólakba.
A gazda asszonyának!
Sok-sok csirkét, jó tyúkokat,
kacsát, libát eleget.
Ez új esztendőben!
Bort, búzát és békességet,
Ez új esztendőben.
Jó kedvet, jó egészséget,
Ez új esztendőben.
Szálljon áldás mindnyájunkra,
Ez új esztendőben!”
