A hangrezonanciát õsidõk óta használja az emberiség gyógyítás céljából. Az ütemes dobolás általi transzállapotban bekövetkezõ gyógyulás és gyógyítás õshazája az indián sámánok Amerikája. Keleten inkább a szertartásokhoz használt tálak, csengõk megszólaltatása hozta meg az eredményt. Kolostorokban a gyógyító puják, mantrák és az ércedények együttes hangzata helyezte az embert transzközeli állapotba. Ezeket a tálakat használták kifejezetten gyógyításra is. Errõl szóló leírások már a Védákban is megtalálhatók. Kedvelt megnevezésük: Tibeti zengõtálak, de Indiában és Nepálban is elõszeretettel alkalmazzák és oktatják is.
A megszólaltatott tál az emberben felgyülemlett és besûrûsödött alul rezonált energiákat feloldja, majd gyógyító rezonanciával tölti fel. Ennek eredményeképpen az elsõ kezelés során kisebb fájdalmak is felléphetnek leginkább a már eleve fájó, alulmûködõ szervekben, testrészekben (vese, alhas, tüdõ stb.). A kezelés végére jelentõs javulással lehet számolni. Egy tál megközelítõleg nyolc-tíz hangrezonanciát bír elõidézni a tál és a kezelõ személy minõségének függvényében. Egy jól kialakított tálnak van egy alaphangja, rendelkezik egy felhanggal és legkevesebb egy-két alhanggal. Ezek összességét három hangszinten lehet és tudjuk manipulálni. Egy tompa-mély, egy magas-sípoló és egy érces hangtartományban. Legkevesebb három tartományban elõidézett három hangfrekvencia az kilenc gyógyító hanghullám egy tálból. Egy kezelés során legkevesebb kilenc zengõtálat használok. Ez közel száz hanghullámot tud produkálni, amennyiben a tálak különbözõ méretûek és falvastagságúak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése