Óh, ezek a reggeli fények...
Ma a szintén részemmé vált meditációról ejtenék pár szót. Nagyon rég kezdtem, ahogy visszaemlékszem, a nagy fiam (29 éves) csecsemőkorában, a hajnali szoptatási időben fedeztem fel a "csendet", amiben semmire sem kellett figyelnem. Nyár volt, a nappali nyitott ablakán beszűrődtek a természet hangjai, fényei és illatai, a családom békésen szendergett, én pedig többre becsültem ezt az állapotot annál, minthogy visszafeküdjek és aludjak. Ma már tudom, hogy ez a meditáció. Miután elmaradtak a hajnali etetések, reggel fél órával korábbra időzítettem az ébredést, mint ahogy a többiek ébredtek. Ez a reggeli fél óra azóta is kísér. Pihen a lélek. Továbbá azt hiszem, hogy meditáció minden tevékenység, amit szívből-lélekből végzünk, ami bele tudunk "feledkezni". Jó szerencsém, hogy nekem sok ilyen dolgom van, a munkámban is és a szabadidőmben is. Ilyen például az a keratívitás, ahogy a hagyományos konyhámat paleo-sítottam és ilyen a nordic walking a természetben. Van egy kedvelt mondásom: - amíg szenved a test, pihen a lélek. Időközben megismertem több klasszikusan meditációnak nevezett technikát, ismerkedtem a kelet harmonizáló módszereivel, mélyebbre merültem a tibeti tradicionális kultúrában. A lényeg, hogy megtanultam kikapcsolni az elmét, pihentetni a lelket. Kifinomodott az intuitív érzékem, a döntéseim határozottá váltak. Tudatosság jellemzi a mostani létem.
Szerdai menü
reggeli: - limonádé, szőlő, kávé
ebéd: - tökfőzelék sült kolbásszal
vacsora: - tökfőzelék
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése